①Termelés
A precíziós öntvénytermékek temperálásának célja a következő szempontokkal rendelkezik:
1. Csökkentse a ridegséget és szüntesse meg vagy csökkentse a belső feszültséget. Edzés után a precíziós öntvények nagy belső feszültséggel és ridegséggel rendelkeznek. Ha nem temperálják meg őket időben, a precíziós öntvények deformálódhatnak vagy akár megrepedhetnek.
2. Szerezze meg a munkadarab által megkívánt mechanikai tulajdonságokat. A munkadarab keménysége és törékenysége nagy az oltás után. A különböző munkadarabok eltérő teljesítménykövetelményeinek kielégítése érdekében a keménység megfelelő megeresztéssel állítható a ridegség csökkentése és a szükséges szívósság, plaszticitás elérése érdekében.
3. Stabil munkadarabméret
4. Egyes ötvözött acélok esetében, amelyeket nehéz lágyítani izzítással, gyakran alkalmaznak magas hőmérsékletű temperálást az oltás (vagy normalizálás) után, hogy megfelelően aggregálják a karbidokat az acélban, és csökkentsék a keménységet a vágás megkönnyítése érdekében.
②Normalizálás A precíziós öntvények gyártása is normalizálást igényel
A normalizálás egy hőkezelési folyamat, amelyben az öntvényeket a kritikus hőmérséklet fölé 30-50 fokkal melegítik, majd megfelelő mennyiségű hőmegőrzés után csendes levegőn hűtik le. Ezt normalizálásnak nevezzük. A normalizálás fő célja a szerkezet finomítása, az acél tulajdonságainak javítása, az egyensúlyi állapothoz közeli szerkezet kialakítása.
A lágyítási folyamathoz képest a fő különbség a normalizálás és a lágyítás között az, hogy a normalizálás hűtési sebessége valamivel gyorsabb, így a normalizáló hőkezelés gyártási ciklusa rövid. Ezért amikor az izzítás és a normalizálás is megfelel az alkatrészek teljesítménykövetelményeinek, a lehető legnagyobb mértékben normalizálást kell alkalmazni. A legtöbb közepes és alacsony széntartalmú acél tuskó általában normalizált. Általában az ötvözött acél tuskót gyakran izzítják. Normalizálás esetén a gyors hűtési sebesség miatt a normalizálás utáni keménység magas, ami nem kedvez a vágásnak.






