Az öntvény öntés közbeni helyzete a formában befolyásolja az öntési folyamat minőségét, méretpontosságát és nehézségét.
Az öntési pozíció kiválasztásának elve:
1. A precíziós öntés fontos feldolgozási felülete vagy fő megmunkáló felülete lefelé vagy oldalra néz: öntéskor a formában lévő gáz, salak és homok felúszik az olvadt fémben, ami pórusokat, salakzárványokat okozhat, stb., hogy megjelenjenek az öntvény felső részében. Hibák, mint például a trachoma, és a hibák lehetősége az öntvény alsó részén, a szerkezet sűrűbb.
a. A gépágy kiöntési helyzetének a vezetősín felé kell néznie, hogy biztosítsa ennek a fontos munkafelületnek a minőségét. A kerületi felület minőségi követelményei viszonylag magasak, és a függőleges öntési séma oldalra tudja tenni a kerületi felületet az egyenletes minőség biztosítása érdekében.
2. A precíziós öntvény nagy síkját lefelé vagy ferdén öntik: mivel a forró olvadt fém az öntés során erős hősugárzást ér el a forma felső részén, a felső homokforma kitágul és ívesen megreped, homokzárványokat okozva. hólyagok a nagy repülőn. disszidál. A nagy sík gyártási öntési hibái elkerülhetők a nagy sík lefelé öntésével vagy a ferde öntés módszerével.
3. A precíziós öntvény vékony fala lefelé néz, oldalt áll vagy ferde: annak érdekében, hogy az öntvény vékony falú-része ne hideg legyen és ne lehessen önteni, a vékony- nagyobb felületű falat az öntvény alsó részére kell elhelyezni, vagy az oldalfalra, vagy döntött helyzetbe kell helyezni.
4. A precíziós öntvény vastag részét az elválasztó felület tetejére vagy oldalára kell helyezni. A fő cél az, hogy megkönnyítse az emelő elhelyezését a vastag részbe az etetés céljából.
